:D Képzeljétek! Tegnap rámjött a varhatnék! Nézzétek meg a fejleményét! Jó, jó, tudom, hogy nem mindenhol profi munka, és a fotó sem a legjobb, de imádom! Mire nem jók a sose használt ruhadarabok, amik el vannak süllyesztve valahol a szekrény aljában egy nagy szatyorban?! Az olyanok, amik túl műszálasak, kényelmetlenek? Éljen az újrahasznosítás!!!




















És a legjobb: mindent varrtam rajta! Még a szeme meg a szája és a pofija is hímezve van! Pár helyen ugyan látszik a filctoll, amit szabásnál használtam, de kit érdekel! Saját Mokonám van!
Lehet, hogy fogok még csinálni másik minta alapján is, mert lehet a neten egy csomófélét rendelni, és van pár ennél sokkal egyszerűbb. A tegnapi napra pont elég elfoglaltság volt a varrás, ennyit arról, hogy pályázatot kéne írni, vagy tanulni valamit...

De mindegy! Ez akkor is megérte! Saját Mokonám van!

A mai napról

Röviden és velősen: a mai nap elég pihent volt.

Az egy dolog, hogy a buszon öcsémmel végig kabaréztunk. Szó szerint lenyomattuk egy teljes kabarét. Amikor megérkeztünk Bucsára, és asztal (akarom mondani szék) mellé kerültem, azonnal nekiálltam agyrágóbogarakat rajzolni! Jöttek többen is mamámhot a paprikáért, de én közben rendíthetetlenül bogaraztam. Csak addig hagytam abba, amíg átmentünk a kisboltba, és vettem egy kínai szakácskönyvet.


Megláttam, hogy a kulcstartóadagoló autómatában nagyon cuki pici plüssöcskék vannak, s beindult a "nekem-ilyen-kell" reakció. Igaz, hogy rohantunk a buszhoz, de abban a pillanatban egyáltalán nem édekelt a dolog.
- Apuuuu! Van egy százasooood?
Apu sóhajt, előkotorja a pénztárcát, és elnéső mosollyal a kezembe nyomja, erre én visszamegyek, és idióta vigyorral beteszem a pénzt, elforgatom, kijön a kis labdácska. Kibontottam, és azonnal rátettem a telefonomra. Kismajoooom! Majd teszek be róla képet. Olyan édes! Az plussz poén, hogy utána már az öcsém is megkért, hogy kicsit kevésbé örüljek, mert így nem ismer...


Hazafele szintén poénkodtunk a buszon, majd a fagyizóba, venni egy pár süteményt. Megkérdeztem:
- Milye az a csokis süti?
Mire az eladó:
- Hm, jobb esetben csokis.


Beteszem a korábbi agyrágóbogár-kitűzőket. Lehet válogatni! :D Célom, hogy lehetőleg mindenről a bogár jusson az eszetekbe.

És íme a tegnapi és a mai termés:

Agyrágóbogár hatalomátvétel episode 1.

Szeretném mindenkinek átadni Shinapsis, az Agyrábóbogarak Egyetemes Szóvivőjének üdvözletét és jókívánságait, különösen a HPT tagjainak.


Mióta kitört a szünet, két napja bogarakat rajzolok, meg szerkesztgetek. Ehhez is kell egy kissebb pihentség, de természetesen van segítségem a fejemben. Shinapsis ezenkívül közölte velem a maga érdekes stílusában, hogy az Agyrágóbogár Szuperhadsereg új projektbe kezdett. Célja, hogy eloszlassa az emberek fejében a homályt. Ez nem könnyű meló, de ők bevállalták! Mert olyan bevállalósok! Mert kicsi a bors, de erős! Sok lúd disznót győz!


Első jele ennek, hogy nyilvánosságra hozták az ASZH hivatalos emblémáját.



Az embléma megmutatásával párhuzamosan közrebocsátott egy kérdőívet is.

Egytől-ötig osztályozd, jellemző-e rád az adott mondat, hogy megtudd, van-e bogarad.

1.) Van humorérzékem.
2.) Néha eszembe jutnak vicces dolgok.
3.) Tudok magamon nevetni.
4.) Ha kinevetnek, egy idő után csatlakozom.
6.) Észrevettem a hibát.
7.) Intelligensnek érzem magam annyira, hogy tudok kommunikálni más emberekkel.
8.) Hahahhahahaha…
9.) Fájnak a faviccek (ezek értékeléskor az emészthetetlen kategóriába kerülnek).
10.) Még mindig látom a hibát…
11.) Néha furának tartanak.
12.) Van, hogy elgondolkozom.
13.) Szeretnék agyrágóbogarat!
14.) Tudom magamról, hogy van egy löketem. (Nem kell, hogy ezt mindenki észrevegye rajtad)

Ha a kérdésekből több mint négyszer ötöst adtál, lehetetlen, hogy ne legyél bogaras. Kettő felett valószínű, s ha sok kérdésre négyest adtál, szintén lehetséges, hogy ott vagyunk a fejedben. Olvasd el a gyakran ismételt kérdéseket, ha úgy gondolod, a szerencsés bogarasak közé tartozol!

Gyakran Ismételt kérdések:

Fáj, ha bogaram van?

Hm… ez egy nagyon hülye kérdés, köszönöm szépen, jól esett. Tudtad, hogy földieper íze volt?! Dehogy fáj! Észre sem vennéd, ha nem szólnék!

Mit tegyek, ha bogaras vagyok?

Ha már tudod, hogy bogaras vagy, két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy nem veszel rólunk tudomást és éled mindennapi életedet. Második - számunkra sokkal szimpatikusabb - lehetőség, hogy felveszed velünk a kapcsolatot. Ha nagyon jól figyelsz, hallhatod, amit mondunk. Igyekszünk tisztán és világosan elmondani mindent, amire kíváncsi vagy. Ha te is szeretnéd, jó barátok lehetünk.

Honnan tudom, hogy milyen bogaram van?

Nem olyan bonyolult. Csukd be a szemed, és gondolj rá erősen. Nem vagyunk mi olyan szégyenlősek, megmutatjuk magunkat.

Lehet több bogaram is?

Naná! Egész família! Társasági lények vagyunk, ne feledd. Ha egyedül lennénk a fejedben, hosszútávon eléggé megkergülnénk.

Hogy tudhatok meg több dolgot a bogarakról?

Elolvasom a készülő könyvet róluk, vagy kifaggatom fejem lakóit.

Mit csinálnak a bogarak, amikor nem beszélgetnek velünk?

Társadalmi életet élnek. A fantáziádban filmet néznek, bevásárolnak, teázgatnak más bogarakkal, vagy épp partiznak az agyaddal… hidd el, semmiképp sem unatkoznak.

Második lépésként megbízta Shinapsist, hogy elkészítse az agyrágóbogarakat bemutató monumentális könyvet, mely tartalmazni fog minden fontos információt róluk a biológiai alapoktól egészen a legbonyolultabb társadalmi tudnivalókig. Pontos információim még nincsenek arról, mikorra készül el a Mű, de én leszek az első, aki megtudja, s ígérem azonnal megmutatom nektek is. Éljenek az Agyrágóbogarak! Én is kaptam tőlük egy feladatot: kitűzőket tervezek a jövőbeni propagandához. Promóciós termékként tekintsétek meg az első három képet.

Ezúttal néhány korábbi képet is feltöltök a bogarak engedelmével:

Anime-jelentés

Korábban már említettem, hogy megnéztem, de nem fejtettem ki bővebben a véleményemet a Sword of the Strangerről. Most ezt is bepótolom, ha már úgyis kitört az ősziszünet.

Első benyomásom az volt a filmről, hogy nekem túl véres lesz, de végeredményben kibírható volt. A watch-moves.net-en találtam meg, és amikor elkezdtem, semmit sem tudtam róla. Végülis... nem volt rossz. Ezelőtt nem láttam még egy ilyen jellegű moviet se. Kicsit érdekes volt a dolog, mert hozzászoktam, hogy egy-egy movinak előzménye vagy következménye egy anime vagy manga. Itt nem erről volt szó, tehát a karakterekről semmi előző tudásom nem volt.

Már az elején tetszett a zene, meg a hátterek kidolgozása, de végülis a karakterábrázolással sem volt semmi bajom. Kezdetben kicsit nehezen esett le, miről van szó, de a végére - vagy inkább közepére összeállt annyira a kép, hogy tetszen.

Van egy háborús-szamurájos filmünk, főszerepben egy kisfiúval meg egy kutyával, akik folyamatosan menekülnek, csak azt nem tudjuk még, mi elől (halhatatlanságra vágyó nagyúr, stb. Valahol már láttam ilyet XD). A lényeg, hogy a kutya megsebesül, és a kisfiú felbérli a szamurájt, kutya meggyógyul, még egy kis kísérgetés és pápá, pápá , de kiderül, hogy csapda, szamuráj fut, fut, de még nem ér oda. Közben árulás, harci-harci, szamuráj fut-fut, de még mindig nem ér oda. Végül csak megmenti a gyereket, de csúnyán megsebeseül. Körülbelülk ennyi a történet, de szerintem nem volt unalmas. Szamurájunk múltjából is bevillan pár kép, de... nekem ez hiányzott belőle leginkább. Egy kicsit bővebben is kifejthették volna ezt a szálat.

Harcjelenetekről: Nem volak rosszak, főleg az utolsó tetszett, de atöbbit is szépen kidolgozták.

Összességében: egyszer meg lehetett nézni pihenés képpen két pszichodráma közt, lehet, hogy kétszer máskor is megnézem még. Végeredménybn nem a mondanivaló mélysége a fontos benne.



Befejeztem a Night Head Genesist is.

A két főszereplő Naoya és Naoto testvérek. Naotonak elég pusztító ereje van, félnek is től rendesen, míg testvére ha megérint valakit, belelát a lelkébe. Már nagyon kicsi korukban is meg voltak a képességik, s végül elszakították őket a szüleiktől. Nem akarom részletesen leírni a történetet, a lényeg, hogy 24 részből áll, You Higuri karakterdizájnával. A történet tetszett, bár néha nehezen fogtam fel pár dolgot. A világ bajba került - a Kinihara fiúk megmentették. Sajnáltam, hogy pár mellékszereplő csak nagyon rövig ideig szerepelt, de nem mondhatok semmi rosszat a történetről. Nagyon tetszettek a hátterek, a két főszereplőt szépen megrajzolták, a különböző epizódok sem voltak rosszak, csak az zavart egy kicsit, hogy Naoya folyton üvöltözött XD "Taskete! Nii-san!!!! Tasketeeee!!!". Mindenesetre jó volt végignézni.

És most röviden arról, amit jelen pillanatban nézek. Ez a Monster.

Először is: seinen anime, tehát elvileg nem nekem találták ki, gyakorlatilag viszont sokkal jobban tetszik, mint egyes shoujok. Naoki Urasawa munkája, és valódi krimi. Adott a helyszín: Németország, és az időpont: a 80-as évek.

Kezdetnek van egy tehetséges agysebészünk, Tenma, aki valahogy Németországba keveredett Japánból, és aki megmenti egy kisfiú életét, akiről kiderül, hogy nem épp egy angyal - ha jellemezhetjük így az olyan tízéves gyereket, aki végez a nevelőszüleivel. Van egy ikerhúga, aki nem épp jó idegállapotban kerül be a kórházba. Nem kevés gyilkosság történik, és valahogy szerencsétlen Tenmára terelődik a gyanú, aki egy idő után rájön, hogy a kölyök a tettes. Csakhogy a fiú megmentése jelentette élete fordulópontját, már ami az orvoslást illeti: "Minden ember egyenlő", mindegy hogy az egy kisgyerek, vagy a polgármester. Ettől lett igazán lelkiismeretes orvos. Az, hogy akit megmentett, több embert meggyilkol, teljesen összezavarja, eldönti, hogy megöli Johan (aki páran az új Hitlernek tekintenek), de közben folyamatosan orvosként viselkedik. Van egy nyomozónk, aki számítógépként minden adatot megjegyez, és adott pillanatban felhasználva levonja a - nem mindig helyes - következtetést (lásd: Tenma egy zsniális sorozatgyilkos, akinek kettős személyisége van, eccetera).

74 részből áll, most a 25-nél tartok, de eddig nagyon tetszik. Összetett történet, folyamatosan új karakterek jelennek meg, mindig van egy-egy újabb gyilkosság, csak egy dolgot nem értek. Tenma mindenütt úgy mozog, minthas nem tudná, hogy körözik. Ennyi észt! Ha legalább némiképp változtatna a frizuráján, vagy valami, de nem! XD Ha a helyében lettem volna, első dolgom a gyors stílusváltás lett volna. Rendben van, hogy ártatlan, de ez mégis túlzás.
Az openingje nagyon tetszik, de az ending... khm... fura. Tulajdonképp megy a történethez, de nem szeretem. A képeket meg végképp nem értem alatta (XD vagyis csak elemezni kéne, de ennyi energiám nincs!).
Hogy kinek ajánlanám? Azoknak, akik szeretik a krimiket. Apu azt mondta, ha nem anime lenne, vagy esetleg magyarul lenne, még őt is érdekelné.

Mindenféle bejegyzések

Khm... természetesen megint nem volt időm a blogomra.

Vasárnaptól csütörtökig svájci cserediákot fogadtam, akivel intenzíven angoloztam. Majdnem minden programra mehettem velük együtt. Vasárnap megmutattuk neki a várost, utána meg beestünk az ágyba. A hétfői nap Debrecen-Hortobágy túra... szerintem a karcagiak jobban élvezték, mint a svájciak. Ó, az egyetem olyan szép! Tuti, hogy ott akarok tanulni! *szerelmes pillantás* Este még aránylag hamar hazaszabadultunk, viszonyítva az utolsó nap hajnali egyéhez. Micha nagyon aranyos volt, egy nagycsomót beszélgettünk angolul, ez jó alap volt a későbbi nyelvvizsgágoz.

Készítettem pár fotót is, legtöbbet a pusztában, de van néhány Debrecenből is. Imádtam a szivárványt az egyetemnél, és a fényképeken látszik, ezért beteszek pár képet róla.

Tegnap nyelvvizsgáztam! ÁÁÁÁ! A reading nem volt olyan vészes, talán meg is lesz, a writing... hát, az olimpiáról csak valami baromságot írtam, arról nem is beszélve, hogy mind a két levél picivel átlépte a 200 szót (220, 230 lett...). A listening az maga volt a borzalom. Nem elég, hogy az elsőben károgott a varjú, a másodikból semmit sem értettem. Az első tízből talán összeszedtem néhány pontot, de mindegy! Szép a város, szép az egyetem, megyek újra! A speaking is külön szám volt... alig 10 percig voltunk benn a párommal, megköszönték, és elmehettünk! Ez jó? Vagy nem? Mit tudom én!

Röviden az osztálykirándulásról, ami eddig kimaradt.
Nagyon jó volt! Nagyon pihent, és összességében jól éreztem magam. Voltunk a Tropikáriumban, a Természettudományi múzeumban és a Kerepesi temetőben, de megnéztük a Hősök terét is. Ahol lehetett, fényképeztem. Budapest még mindig nem a szívem csücske, de meg kell hagyni, szépek a múzeumok. Második nap - aki még nem ismerte - megismerhette Csézyt, aki... egy rugalmas fiatal hölgy polipropilénből. Csak arra nem jöttünk rá, hogy lehet ott felejteni a szekrényben.

Képek a Tropikáriumból:

Akik már voltak, azok nem élvezték annyira, mint én, de nekem tényleg nagyon tetszett. Még ráját is simogattam. *chibi szemek* Sajnos a cápák túl gyorsak voltak ahhoz, hogy normálisan lefotózzam őket, és a fényképezőgép különben is lemerült. Meg kell hagyni, imádom az ilyen képeket. Lehet, hogy majd rajzolok pár korallos-halacskás képet. Nem bírom megállni. :D

Később, ha lesz időm és energiám teszek még fel képeket, van még egy pár, ami aránylag jól sikerült.