Jaj, de sok mindent szeretnék mondani

Annyi minden történt, de mivel ki sem látszom a tanulásból, kicsit nehéz alkalmat találni a blogozáshoz.

Mi történt az utolsó bejegyzés óta?

- megnéztem a Sword of the Stranger című egyestés animét

- meggyógyultam

- volt egy osztálykirándulásom Budapesten

- Kriz ajánlott két animét, amiből az egyiket el is kezdtem nézni (nevezetesen: Night Head Genesis)

- szerdán Szolnokon voltam, asztmás vizsgálaton, így a szólampróbára megint nem tudtam elmenni

- tegnap éjszaka megszállt az ihlet, kirugdosott az ágyból, és hatására elkezdtem rajzolni, amiből mi sem természetesebb, új sztori keletkezett

- újfent találtam pár animét (ACC áldása)

- ma már végre nem jön közbe semmi, tudok menni énekkarra

- még mindig ideges vagyok a nyelvvizsga miatt, ami október 4-én esedékes

- vasárnap jön hozzám a svájci cserediák

Nos, az összefoglaló után a mai rajzot teszem be. A kép előzménye, hogy beleszerettem ebbe a képbe. Ilyenkor nálam természetes folyamat, hogy nekiülök, és lerajzolom...

Fai meg Kurogane és ezek a felhők... na szóval nekiültem kilenckor, és rajzoltam. Egy ideig mindent úgy csináltam, ahogy a képen volt, de amikor már kezdtem félálomba kerülni, valahogy Kurogane lemaradt, helyette a kis szőke hátára került egy szárnyacska. Hipp-hopp eszembe ötlött egy történet. A történetről még nem írok le semmit, mert nem vagyok biztos abban, hogy elkészül. Az a baj, hogy a Harry Potteres történetet sem kezdtem el normálisan, ott lenne a Destiny Club, meg a novellák... mégis annyira jó ez az új ötlet, hogy kénytelen vagyok gondolkodni rajta. Mindegy. Itt van éjszakai ihletrohamom eredménye.

Na jó, tudom, hogy nem lett egy profi alkotás, de ez sikeredett.

Na, lépjük egy picit tovább. Sword of the Stranger. Hát, az első percekben nem voltam biztos benne, hogy nekem való. Valahogy sok volt az első pár percben a vér. Később ez kevésbé volt zavaró, de az tény: nem egy elvont gondolkodást kívánó anime után kellett volna nekiülni. Összességében nem volt rossz, bár eléggé elvicceltem, amikor leírtam Kriznek. XD Az poén volt! "Jajdeerősszamuráj jön, jön, de még mindig nem ért oda." Közben "csihipuhi, csitt-csatt, dirr-durr". A beszélgetést ügyesen lementettem, és visszaolvasva is folymatosan röhögök rajta.

Osztálykirándulás... majd később. Az megérdemel egy teljes bejegyzést.

Haibane Renmei és más

Hu... befejeztem a Haibane Renmeit. Igen. Egy nap alatt. Én... most még mindig csak az első benyomást tudom leírni, illetve azokat a következtetéseket, gondolatokat kiírni magamból, amik az anime végén megmaradtak. Elkezdtem... és nem tudtam abbahagyni. Fantasztikus volt a történet. Ehhez hasonló animét, ami ténylegesen ugyanezt a témát dolgozta volna fel, még nem láttam, és nem tudom, hogy a közeljövőben találok-e. Nagyon tetszettek a jellemek... nem, nem szereplőket akartam írni, hanem jellemeket. Elgondolkodtató volt. Az egész történet. És sajnálom, hogy véget ért. Valahogy az egész olyan volt nekem, mint egy ballada. Nem csak az volt benne szép, és jó, amit megmutatott, hanem az is, amit nem. Egy csomó mindent nem mondott ki nyíltan, de lehet rá következtetni, és mivel mániám a következtetés, hát azt is leírom. ez olyan, mint valami elemzés, és aki nem látta még, annak nem feltétlenül ajánlatos elolvasni... nem tudom úgy leírni, hogy ne mondjak el fontos dolgokat a történetből. Biztos vagyok benne, ha valaki megnézi, hasonló és teljesen eltérő gondolati is lesznek az animéről. Ez olyan, mint egy vers esetében, vagy egy festmény, szobor, akármilyen műalkotás esetében.






Az tetszik a legjobban a történetben, hogy kénytelen vagyok gondolkodni rajta. Mást talán bosszantana a gondolat, de nekem nagyon tetszik. Amikor az első képeket megláttam, akkor valami "szokványos" angyalkás történetre gondoltam, de minden várakozásomat felülmúlta, amit végül láttam. Gyakorlatilag a legelső alapfeltevésem is megdől, miszerint a főszereplő Rakka... illetve nem teljesen dőlt meg, de mellete főszereplő még Reki is, és a történet végén ő a fontosabb.



A legelején az egyik kérdés, ami felötlött benne, az volt, kik a haibanok, ezek a furcsa kis angyalkák. Furcsák voltak. Nem emlékeztek, de mire is? Ez az egész azt sejtette, hogy "születésük" előtt is volt múltjuk, életük, Rakka is sokat töpreng a múlton, például a szülein. Miért fiatalon születnek? Nem csecsemőként, hanem... hanem gyermekként, vagy kicsit idősebben. Miért? Hát... ez csak következtetés lesz, de szerintem a haibane-ok eredetileg emberek voltak, de fiatalon meghaltak, és ebben a fallal körülvett városban új esélyt kaptak. Valami olyasmi lehet, hogy a nekik szánt időt itt élik le, amíg meg nem békülnek, de ezt tényleg nem tudom jobban megfogalmazni. Én így éreztem, lehet, hogy más mást fog gondolni.



Szerintem, nem, nem szeritem. Egyszerűen fontos volt, hogy a nevüket az álmukról kapták. Azon viszont megintcsak elgondolkoztam, mi lehetett ez az álom. Ha a haibane-ok valóban a fiatalon meghaltak, akkor... akkor ez utalhat a halálukra, nem? Például Rakkánál a zuhanás. De ott volt a madár, aki meg akarta menteni. Mire utalhat? Szerintem a kútjelenet volt az egész történet egyik fordulópontja. Rakka emlékszik, hogy az álmában zuhant, de a madárra csak a kútban gondol vissza. Meg akarta őt menteni. Valaki meg akarta menteni. Kitől, mitől? Rakka magányos volt, de szerintem nem öngyilkos lett... nem ezért volt bűnös ( a tollaiból gondolom... nem az elejétől voltak feketék), hanem azért, mert magányos volt. Nehéz pontosan megmondani, hogy mi volt a bűne, és azt is, hogyan halt meg. Összességében szerintem nem ez volt a lényeg.



Egyébként az is érdekes, hogy a madarak varjak. Az elején nehéz lett volna arra következtetni, hogy ők hozzák el a "megváltást" vagy "megbocsátást", pedig így történt. Legalábbis Rakkának a szó legszorosabb értelmében a varjú eltemetése, Reki esetében pedig... Rakka szavai (Hadd legyek én a madár, aki megment - vagy valami ilyesmi) jelentik a megváltást. Mindenki más átoknak tarja őket, hisz szabadon át tudnak repülni a falon.



Erről jut eszembe, hogy Reki halálára viszont könnyebb következtetni. Születésétől fekete tollai voltak. Itt jön képbe az, amit az előbb írtam. Szerintem öngyilkos lett, és arra is ki lehet találni, miért. Senkiben nem bízik, mert valaki becsapta, átgázolt rajta (az eredeti neve is erre utal). Nem akart, és ha akart volna, akkor sem tudott segítséget kérni. Teljesen magába zárkózott, ezért érezte új esélynek sem ezt a helyet. Neki sokkal nehezebb dolga volt, mint Rakkának, akinek csak meg kellett értenie, hogy nincs teljesen egyedül. Rekinek ezzel szemben a megbocsátáshoz sokkal, de sokkal több lelki erőre volt szüksége. Segítséget kért... Rakkától. Az elején is szoros volt a kapcsolatuk, de szerintem teljesen csak itt bontakozik ki.



Érdekes volt a Kommunikátorok szerepe is... nem beszélhettek a haibane-okkal, de mégis segítettek nekik. Az elején feszült volt a találkozás velük, de a kútjelenetnél ez is feloldódott. Bár nem szólaltak meg, megmentették Rakkát.

Érdekes volt a világ kezdetének története, meg a csengők szimbolikája, de minek írjak le mindent.


Összbenyomás: Az egész egy nagyon szép, összetett történet. Megható... vagy inkább megrázó, érzelmes, elgondolkodtató... jó. Jó volt. És a végén sírtam is egy sort. Tulajdonképp ezért kellett ezt az egészet leírni.



Khm. A hosszú leírá után valami más. Elkezdtem nézni a Sword of the stranger című mozit. Egyelőre nem mondhatok róla sokat, de majd holnap. Egyébként a mai nap észrevétele: Susy nem szereti, ha megihletett állapotban zavarják.

Új anime került a listára, avagy Haibane Renmei

Új animét találtam. Tudom, tudom, azokat kellene befejezni, amit már rég elkezdtem... például a Peacemaker Kuroganét, vagy nem is tudom.

A kiszemelt mű nem más, mint a Haibane Renmei. Teljesen véletlenül akadtam rá, és kezdtem el nézni. Az első pár perc után csak megnéztem, miről is lesz szó, hány részes, miegymás. Összesen 13 részből áll, és már első olvasásra is érdekesnek ígérkezik. Annyit már eddig is felfogtam, hogy a főszereplő egy lány, és az egész azzal kezdődik, hogy zuhan lefelé. Kiderül, hogy ez egy álom volt, ami után egy különös világban ébred fel. Miért különös ez a világ? Azért, mert az emberektől elkülönülve él egy másik nép, a haibaneok, közéjük tartozik a főszereplő is. Ők nevezik el végül rakkának. A haibaneok azért érdekesek, mert hátukon szárnyak, fejükön glória van.

Ezután összeszedtem néhány dolgot a történetről, de nem akarok nagyon előreolvasni, úgy kevésbé élvezném az animét. Tetszik a zenéje, a rajzok is, a hátterekben pedig vannak nagyon szépen kidolgozottak.

Megtaláltam a hivatalos weboldalát is: http://www.haibanerenmei.com/

Némi bemutatkozás, avagy ki is vagyok Én

Üdvözletem!

Kicsit problémás elkezdeni egy ilyen jellegű bemutatkozást, hisz annyi mindent el lehetne mondani.

Ott is el lehetne kezdeni, hogy mit is jelent a blogom címe: Susane, the Lady of Bugs. Miféle bogarak? Miért pont bogarak? És... egyáltalán... meg különben is! No, nem csigázom tovább a kíváncsi olvasókat, elárulom. A HPT által újra felfedezett, hírhedt Agyrágóbogarakról van szó. Beavatatlanok talán nem értik ezt, de ők a Halálosan Pihentagyúak Társaságának kabalái, emellett a HPT hírének terjesztői. A bogarakról persze még lesz szó, néha át is adom nekik a blogolás jogát. Nagyon érdekes kis egyéniségek, igazán érdemes rájuk odafigyelni. Akármilyen hihetetlen, de többen vannak, mint az emberek, és csodák csodájára, mindenütt előfordulnak. De erről majd később, később!


Mint már a profilban említettem, rámragadt az anime- és keletmánia.

Hogy ez jelenleg milyen stádiumban van, arra én nem adhatom meg a választ (valószínű, hogy elég előrehaladott).

Tünetei: animenézés, rajzolás, fanfiction írás, és igen, ebből indult ki a főzési mániám is.
Orvosság: egyelőre nincs, de ha felfedezné valaki, és be akarnák adni, akkor kézzel-lábbal tiltakoznék.
Egyébként ennek vannak előnyei is. Ilyen például, hogy meg akarok tanulni főzni, angol felirattal nézek meg animéket, mangát fordítok... most hirtelen nem jut eszembe más, de biztos, hogy van még több jó dolog is ebben.


Az animemániával együtt kezdődött el valahol a rajzolhatnék is. Elég jól el lehet vele lenni, csak az a baj, hogy sok időbe telik, és mostanában már nincs rá időm. Ez a dolog köti össze a rajzolást az írással - mert arra sincs időm. No, de hagyjuk az írást.

Anime... kiket, miket szeretek? Örük kedvenc: CLAMP. Komolyan, lehet a CLAMP-et nem szeretni?! Végignéztem az X/1999-et, az xxxHolicot, a Chobitsot, mamgában olvastam a TRC-t... imádom a karaktereiket, például (a teljesség igénye nélkül) Kamuit, Fait, Kuroganét, Natakut.

Persze nem csak a CLAMP animékből sorolhatnék kedvenceket: Koutets Sangokushi, Code Geass (na, jó, ez félig CLAMP), szeretem az Inuyashát, a Peacemaker Kuroganét, a Jigoku Shoujot, a Black Blood Brotherst, a Trinity Bloodot (Neeem, nem csak a lángokban álló Mátyás-templom miaaatt!), tetszett a Monochrome Factor (már amennyit láttam belőle, ugyanez a helyzet a Vampir Knighttal és az Utawarerumonoval is.

Vannak olyan történetek, amikből a manga fogott meg jobban, például a Death Note, vagy a Seimaden (ebből például nincs is anime... sajnos), vagy a 666satan. De egyelőre elég is a felsorolásból.

Nagyon szeretem a könyveket, imádok olvasni... majdnem mindegy, hogy mit. Szépirodalmat, sci-fit, fantasit, krimit, vagy épp a mai bestsellerek egyikét, most már angolul is. Kedvenc írókat is nehezen tudnék sorolni. Sokakkal ellentétben sokkal jobban szeretem a könyvet, mint a filmeket. Jó, nem mondom, hogy egy jó film nem kelti fel az érdeklődésemet, de egy jó könyv sokkal inkább felcsigáz. Néha nagyon bosszantó, hogy erre sem marad időm a tanulás mellett.
Most elég sűrű évem lesz, de úgy sejtem, más érettségizőknek sem lehet sokkal több szabadideje. Azért néha megpróbálom szaporítani a bejegyzéseimet, nem csak akkor, amikor betegen itthon vagyok. Ja, igen, ezt nem említettem: úgy utálok beteg lenni!

No, most abba is hagyom a blogolást, és megyek közkívánatra ragacsos rizst főzni.

Bevezetés, avagy mi van?!

Már mindenkinek van blogja, csak nekem nem!

*Susy irígykedve, egyre sárgábban néz körül*


Sohasem ment igazán jól a naplóírás, pedig nem egyszer próbálkoztam vele. Bármi mást szívesen megírtam, de valahogy a naplóírás esetében a fantáziám leszűkült a reggeli, ebéd, vacsora szintjére, amik valójában említést sem érdemelnek. Pedig történtek velem érdekes dolgok is, csak... azokat sohasem írtam le. Egyetlen egyszer volt értelmes naplóm, de az sem a "normális" kategóriába tartozott. Írói naplónak indult a Destiny Clubhoz, és ebben végre egyéni gondolatokat vetettem képernyőre.


De most már mindenkinek van blogja! Én is akarok! Én is akarok, és csinálok is! És hogy mi lesz a fő téma?! Naná, hogy Én! Jó, jó, persze, nem csak rólam lesz szó, néha átadom a mikrofont az Agyrágóbogarak Szóvivőjének is, de csakj azért, hogy neki is legyen egy-két jó napja.



Első bejegyzésnek legyen elég ennyi. Minek szaporítsam a szót? Sziasztok!